Az elhagyatott zöldségtani kutatóintézet különleges atmoszférájú helyszín . A falak között a természet visszaveszi jogos helyét, a növények átvették az uralmat az emberi beavatkozások után. A folyosók és termek olyan történeteket őriznek, amelyeket csak a falak hallhatnak. Talán egykor virágzó kutatások és kísérletek zajlottak itt, de most csupán a múlt emlékei lengik körül a helyet.

Az irodaépületek elhagyatottá válása és a vandálok kifosztása sajnálatos és aggasztó helyzet. Az ilyen események nemcsak anyagi kárt okoznak, hanem az adott területen élők biztonságát és jól-létét is veszélyeztetik.

Az elhagyatott épületeket lassan, de biztosan visszaveszik a természet. Ez a folyamat lenyűgöző és egyben szomorú is lehet. A növények és az állatok fokozatosan visszaköltöznek ezekbe az elhagyott területekre, átvéve az uralmat az emberi létesítmények felett. A repedező falak között növények hajtanak, a tetőkön fű nő, és a faoszlopok körül kígyózó növények tekeregnek.

Az elhagyott laboratóriumokban az ott dolgozók által otthagyott tárgyak és eszközök egy különleges atmoszférát teremtenek. Ezek a maradványok tanúskodnak egykor virágzó tudományos tevékenységről és az ott dolgozók mindennapi életéről. Lehet, hogy az utolsó pillanatban kellett elhagyniuk az épületet, így szinte úgy maradt minden, ahogy volt.